Kiválasztás az állásinterjún – 3 jó jelölt, de melyiket válasszam?

Aki járatos a kiválasztásban, az meg fogja erősíteni, hogy a szimpátia gyakran erősebb érv a jelölt A/C pontszámainál. De mi van akkor, ha az egész kényes kiválasztási folyamat üveglábakon táncol? Mi van akkor, ha az egész önéletrajz-szimpátia-interjúkérdések szentháromsággal a legkártékonyabb eljárást választottuk?

Mi van, ha az első blikkre teljesen elvetemült választás – akit már kikukáztunk, mielőtt megszólalt volna – sokkal értékesebb munkaerőt hozna, ha mernénk belegondolni? Mutatok egy példát!

Vessünk valószínűségszámítást a következő szituációra: Könyvelőt keresünk a cégünkbe, mert valahol elfolyik a pénz. Ez egy egzakt tudomány, szóval nem kell nagy varázslat: megnézzük a végzettséget, referenciákat és az ígéretes jelölteket behívjuk interjúra. Ők jelentkeznek:

1. jelölt: a szokásos iskolák, feddhetetlenség a kiváló referenciáiban. Egy szellemi tulajdonjoggal foglalkozó vállalatnak könyvelt 10 éven át. Jogi ismeretei miatt komoly hasznunkra válna az adott problémánknál. Az interjún hidegfejű, megfontolt, korrekt úriember, akiről lerí, hogy könyvelő.

2. jelölt: külföldi tanulmányok, presztízs-diploma, nemzetközi szakirányú munkatapasztalatok, 3 pazar munkahely az elmúlt 14 évben. Lehengerel a személyes bemutatkozása, rátermett, éles eszű, rámenős benyomást kelt, aki alig várja az újabb kihívásokat.

3. jelölt a fejvadász cég ajánlása: lakcímnek egy lakóautót adott meg, referenciái nincsenek. Az interjún a fura alak nem néz senki szemébe, és még csak nem is színleli, hogy jó benyomást szeretne ránk tenni. Folyton csak azt ismételgeti: Mit kell megoldani – és hol vannak a számlák? Mert neki kellenek az elmúlt 5 év számlái…

Kezeket a szívekre és a pénztárcákra: hányan adnak esélyt Hármaskának…?

HIBA a kiválasztásban. Nem meglepő, de fatális.

Mert a drága fejvadász nagyonis megéri a pénzét: Hármas a legnagyobb maffiózóknak könyvel, mióta az eszét tudja. A számítógép-agyával előkotorja a hiányzó zsét és a szociális analfabétasága is kimondott előny ezekben a körökben. Csak fura és emberileg… hát, nem jó körülötte lenni.

…de könyvelőt kerestünk, nem? Egy komputer-embertől miért igényünk a bájcsevej vagy a kifogástalan manírok? Miért nem lehet egy vérprofi könyvelő egy érzéketlen, bacont csakis elvágólag a tányérra rendező freak – ha ő az, aki meg tudja oldani a legnyakatekertebb gondunk?

A HR-nek az a baja, hogy túl okos és túl sokat látott

Ideális jelölt kiválasztás

Mindenre van már statisztikája, meg prognózisa, meg siker-indikátorai. Vagy-mik. És érzi a „szimpátiát”. De ami még ennél is rosszabb, hogy fél, hogy valakit megbotránkoztat az elsőre furcsának tűnő (de amúgy zseniálisan lézerpontos) választásával, amitől…rossz színben fog feltűnni. És kinevetik. Gúnyosan. Ezért nem választ magabiztosan befutót, és ezzel hibázik! Ez az adat-szemléletű rutin-rendszer hagyja elslisszolni az Hármas-féléket, pedig ők a született ászok – és ajnározza a Ketteskéket, mert lehengerlő siker-szaguk van, pedig szakmailag gyakran ők a legkevesebbek.

A jövőt megjósolni NEM lehetetlen

Vedd elő anyukádat: ugye, hogy pontosan látod az arckifejezését, amikor a vasárnapi ebédnél felállsz telefonálni…? Most a párodét: amikor azt kérdezed, leugrunk-e Balatonra spontán! Van, akié felpattan és örömtáncba kezd akár este 10kor is, lesz akié szem-forgatva párnát vág hozzá, vagy aki nekifeszül a netnek megtalálni a legjobb ár-érték arányú hotelt…  Akárhogy is: mindenki pontosan látta maga előtt a reakcióikat, igaz?! Mert ismerjük a működési elvük szabályosságait.

Ez lehetséges a kiválasztásnál is – és ezt kellene megkísérelni a HR-nek: hogy ne a klasszik, prekoncepcióktól rég homályos egyen-jelöltekben gondolkozzunk, akik „könyvelőnek néznek ki”, akik aztán valamilyen szinten hozzák majd az elvártakat. Rakjuk vissza a HR-be a humán faktort! Egyáltalán miért vettük ki???

EMBEREKET castingoljunk a konkrét feladat-pakkra!

És az legyen az első, hogy kiderítsük, milyen ösztönös tehetségcsomag van a tarsolyukban! Mert az ösztönös tehetségeiktől lesznek zsenik a szakterületükön és olyan elánnal vetik bele magukat, hogy mi többiek csak kamillázunk. És nem utolsó sorban…boldogok lesznek közben. Úgy igazán boldogok, mint gyerekkorunkban Karácsony előestéjén. Csak nekik 365x lesz Karácsony egy évben. Ezeket az ösztönös mozgatórugókat nem kell már „megérezni” és nem is a szerencse műve, hogy beletrafálunk-e. Ezek egy 340 kérdéses videós teszttel meghatározhatók.

Kezdj azzal, hogy megismered a saját mozgatórugóidat az ösztöneidet vizsgáló Kreisz Tehetségteszttel, hogy aztán magabiztosan ki tudd tapogatni a többi 28-féle embert is a kiválasztási folyamatodban. Utána pedig meg fogod tudni mondani, hogy melyik pozíciónál melyikre van szükséged pontosan. A furcsaságaival és zsenialitásával együtt.

Egy valamit tudnod kell előtte: ezt a tesztet kipróbálni veszélyes! Olyan ez, mintha életedben először ennél Lindt csokoládét: egész eddig a többi márka is megtette – de ha először olvad el a szádban az IGAZI csokoládé, akkor pontosan tudod, hogy soha többé nem elégszel meg a középszerűvel…

Szeretnél többet megtudni arról, hogy hogyan viselkednek az ösztönös tehetségek a munkahelyen?

Iratkozz fel a hírlevélre itt, és minden héten kapsz egy értékes tippet hozzá!​